Lunes 20 Abr 2009, 13:07
oké nembirom tovább, muszáj írnom erről az albumról, mert ez valami eszméletlen. szoval az eluveitie nevű svájci társaság slania albumáról van szó, amire olyan szinten rákattantam az utóbbi két hétben, mint idén még kb semmire. most is szünet nélkül harmadszor hallgatom végig, és egyáltalán nem érzem úgy hogy bármi mást akarnék betenni helyette. és megint az a helyzet hogy "hát ha én ezt tavaly is ismertem volna tuti máshogy nézne ki az a 2008 top 5…"
hmm najo lehet kicsit lassítani kéne a tempón és le kéne írni egyálalán mi ez, ha már így kapásból ennyit istenítettem. szoval az egész ugy kezdödött hogy Lilla átküldte msnen az inis mona c. számot hogy ez mennyire jo, hát mondom oké megnézzük, elinditom és baazmeeg. folk dt! =o naszoval a recept a következő: fogjuk a dark tranquillity 21. században kiadott dolgait, vonjuk ki belőle a lassú zongorás részeket, és helyette adjunk hozzá egy nagy adag kelta népzenét, furulya, hegedű, tekerőlant, skótduda meg ehhez hasonló hangszerekkel előadva. persze tudom én hogy nem egy eget rengetően új dolog ez a folk metál, de ilyen kelta+göteborg párosítást még egy bandától se hallottam (bár az is igaz hogy nem is ismerek túl sokat ebből a műfajból), és azért az sem mindegy hogy a göteborg részt mennyire művelik jól. márpedig itt a gitártémák meg Chrigel hörgése is teljesen a character / fiction albumokat idézik (a the somber lay kezdése pl egy az egyben a terminus (where death is most alive) folk ikertestvére), amiért már alapból imádnám őket, de ezekkel a folkos részekkel még inkább magával ragad az egész. és még azt is sikeresen kivédik vele hogy bárki kopibandának csúfolja őket, mert akármennyire is martin henriksson riffeket játszanak, egészben nézve mégis tök más az eluveitie hangulata. ugyanis amíg a dt szigorúan éjszakára való zenét csinál, addig őket a kelta dallamok miatt akár fényes nappal is fülig érő vigyorral hallgatom, és mindig valami olyan kép jut róla eszembe hogy valami tó partján vagyunk kinn a világvégén, körülöttünk mindenfelé erdő, és gyüjtjük a fát, és tábortüz, és fíling. majd ha nyáron megyünk sátorozni, tuti ez lesz hozzá a soundtrack ^_^
egybknt van egy pár olyan szám is ami kissé elüt a többitől, pl. a fentebb említett inis mona, bár ez annyira nem is, csak annyi a különbség hogy konkrétan nem a character ugrott be róla először, hanem hogy a verzéi azok tiszta the wonders at your feet… magyarán hogy tukatuka meg blastbeat helyett itt egy kicsivel visszafogottabb a tempó. meg kb ugyanez igaz a címadó slania's song-ra is, csak ebből még nagyrészt a hörgés is hiányzik, és helyette az egyik zenész leányzó énekel gall nyelven. egybknt szerintem ez a leggyengébb szám az albumon, oké erre se mondom hogy rossz, csak hát ilyeneknek mint a gray sublime archon vagy a bloodstained ground a nyomába se ér. aztán az album végére kapunk még egy egy 6 és fél perces instrumentált is, elembivos néven, ami egy szintén keltásan hangzó lassan kántált szöveg köré épül. ez alá jön be először egy egyszerű ritmusgitár, amire aztán nagyjábol az összes hangszerrel kapunk egy szólót, köztük az album egyetlen rendes gitárszoloját, ami megintcsak elég szépen el lett találva. közben fokozatosan egyre élénkebb lendülettel halad a szám, hogy a végén a blastbeat szintnél elhalkuljon, és visszatérjen az elején hallott kántálás, ami aztán szintén elcsöndesedik. ezután még bónuszként megkapjuk az introként hallott samon akusztikus verzióját, ami után aztán nyugodtan berakhatjuk az eredeti verziót is, és elkezdhetjük elölről az egész albumot. akár naponta többször is. és ez igy kurvajó.
amúgy van a társaságnak több lemeze is, de a 2006-os spirit valahogy nem ütött be ennyire, az új evocation I: the arcane dominion-ön meg elég élesen stílust váltottak. bár állítólag még idén kijön a második része is, amin majd visszatérnek akusztikusból a metálkodásba, szoval azt azért eléggé kíváncsian várom. no de azthiszem mára eleget meséltem, közben negyedszer is végigment a cucc ugyhogy mostmár megyek és keresek valami mást, zárásként még kaptok egy klipet, szokjatok rá ti is: